Aratinga jandaya
Aratinga jandaya I Jendaya papagáj
Jendaya-Sittich I Jendaya Conure
Élőhelye
Északkelet Brazília, Alagoas, Pernambuco, Ceara, Piaui, Maranhao és Észak-Goias államok.
Leírása
A fej, nyak, begy sárga egészen a narancssárgás színig. A melle és hasa piros. Szárnya és a szárnyfedőtollak zöldek, éppúgy, mint a combja és a háta. A fara narancsos piros. A farok külső zászlói kékek. Az alsó oldala szürkés. Az alsó szárnyfedők narancsos pirosak. A csőre fekete. Írisze szürkésbarna, a szemgyűrűje világos színű. Lábai szürkék. Néhány madárnál a begy zöldes színű, főleg a tojókra jellemző. Hossza: 30 cm. A fiatalok színe elég világos csak a fejükön van néhány zöld toll. Szemgyűrűjük sötétebb.
Életmódja
A jendaya papagájok életmódjáról nem sok ismertetés van. Stager szerint /1961/ Goias-ban csak egy kis populációban fordultak elő, így a papagájszakértők nem igazán tudták megfigyelni. Goias központjában Sierra Douradaban Stager megtalálta őket, bár nem túl gyakoriak. Legtöbbször párban vagy kis csapatokban élnek, legfeljebb 10-15 madárból állnak ezek a csapatok. Mindig az erdők szélén vannak.
Recife és Pernambuco közelében Lamm szerint /1948/ rendszerint gyakoriak. Itt 10-12 papagájból álló kis csapatokban találhatók. Az ország belsejében a száraz cserjés területeken nem igazán fordulnak elő.
A jendaya papagájok repülése gyors, egyenes vonalú. Gyakran földközelben repülnek.
Ridgely szerint /1980/ a jendaya papagájok az előfordulási területük nagy részén még gyakoriak, ami az északnyugati területekre is vonatkozik. De ez az állapot hanyatlik, állományuk csökken.
Tartása
A fiatal jendaya papagájok alkalmasak ketrecben való tartásra és könnyen szelídíthetők. Egyedül tartva megtanulnak néhány szót, és szoros kapcsolat alakulhat a ki a gondozójukkal. Hangos kiáltozása miatt néha elviselhetetlen, ami bosszúságot okozhat. A jendaya papagájok olyan madarak, amiket az ember nem szabad, hogy huzamosabb ideig egyedül hagyjon, mindig valamilyen játéklehetőséget kell biztosítani számukra. Például ágakat, hogy rághassanak és a fürdési lehetőségről sem szabad megfeledkezni.
Ezek a szép papagájok mégis egy nagy volierben érzik jól magukat, ahol a csillogó színük és a létük is érvényesül. A voliernek nem lehet fa része, mert erős csőrükkel rögtön tönkreteszik. A jendaya papagájokat szabad repülésre is ki lehet engedni. A fiatalokat is sikeresen nevelik. Ez a papagáj nem érzékeny, vannak akik a külső volierben tartják a madarakat anélkül, hogy a téli hidegben bevitték volna őket. Bár ez a tartás nem a legideálisabb számukra, de mégis lehetséges ha egy odú áll a rendelkezésükre. A jendaya papagájok egy oldalról nagyon kíváncsiak, másoldalról olyanok, mint az összes dél-amerikai papagáj, félnek minden újtól és ismeretlentől, amit többnyire hangos ordibálással mutatnak ki. Problémát jelenthetnek a szomszédoknak.
Tenyésztése
A jendaya papagájt 1890-ben, Angliában, Mrs. Hartley tenyésztette elsőként. Sajnos nem ismeretesek ezek az adatok. Az első Német tenyésztés 1926-ban sikerült W. Hoesch-nek. Azóta a jendaya papagájokat rendszerint tenyésztik. A tenyésztés általában mindig sikerül. A papagájoknak nagy volierre van szükségük, de még így is néha évek kellenek ahhoz, hogy költésre adják a fejüket. Feltétlenül egyedül kell a párokat tartani. Még akkor is, ha több papagáj jól kijön is egymással a költési időn kívül. Ivarérettségük után a koloniás tartás nem ajánlott. A költőpár együtt ül be az odúba éjszakára, ezért költési időn kívül is érdemes bent hagyni nekik az odút. A jendaya papagájok minden évszakban készen állnak a költésre, de mégis jobb az év eleje április, május hónapok. Egy évben két költés is lehetséges. Átlagosan 3-4 tojást tojnak. Kotlás iidő 24-26 nap. A fiókák 60 napos korukra hagyják el az odút. Természetes odút is használhatunk de tökéletesen megfelel számukra a rétegelt lemezből készített odú is, melynek mérete 25x25x40 8 cm röpnyílással. A párzási idő előtt és alatt nagyon agresszívek más madarakkal szemben, ezért érdemes dupla rácsot alkalmazni nehogy a szomszéd madarakban kárt tegyenek.
Egyebek
A jendaya papagájok rendszerint tenyészetekből szármáznak. Vadon befogott madarakat manapság már nem importálnak, mert Brazíliának nagyon szigorú kiviteli tilalma van. A nemi meghatározás alapja a DNS analizis, de a megfigyeléseim szerint több madárnál a zöldes begy a tojóra jellemző. A jendaya papagájok egy részének fekete szemgyűrűje van. Itt szó van egy modifikációról, amely lehetőség szerint az elterjedési területekre vezethetőek vissza.
Lépj velünk kapcsolatba!
Kérdésed akadt, vagy személyre szabott tanácsra van szükséged? Írj nekünk!
Lépj velünk kapcsolatba!
Kérdésed akadt, vagy személyre szabott tanácsra van szükséged? Írj nekünk!
